Az F4 objektum, avagy Rákosi-bunker titkai
Budapest rengeteg titkot rejt, főleg a föld alatt, ilyen az F4 objektum is. Az atomfegyverektől való félelem Magyarországot sem kerülte el a hidegháború alatt. Az akkori vezetés, Rákosi Mátyással az élen, úgy gondolta, hogy szükség lesz egy bunkerre, amely meg tudja védeni a legértékesebb „szellemi munkásokat” – a párt legfontosabb embereit. A nagy erőfeszítések ellenére az óvóhelyet sosem fejezték be, és mára már szinte romokban hever.
A Rákosi- bunker F4 története
Rákosi Mátyás 1951 -ben rendelte el a bunker építését. 1952. május elsején kezdődött meg az építkezés, amit a Földalatti Vasútépítő vállalat kivitelezett. A M2-es metróvonal építése tökéletes álcát biztosított, hiszen a bányász munkások azt hitték a metrót építik, ráadásul még a használt anyagok sem tértek el. A munkásokat lesötétített buszokkal hozták vidékről. Az akkori bányászati technikával túlnyomással stabilizálták a belső teret ún. keszonos módszerrel. Erre azért volt szükség, mert a talajvízszint alá kellett menniük. A módszer lényege, hogy mesterségesen akkora légnyomást hoznak létre, ami távol tartja a talajvizet, így a munkások légmentesen lezárt térben kézzel bontottak. Ez a munkásokat megviselte, hiszen dobhártya fájást, és nehéz tüdőlégzést okozott. Így max. 4- 6 órát dolgozhattak, de ezt busásan megfizették. 1954- ben már kétszintesre tervezték. A felső szinteken dolgozószobás apartmanok lettek volna, és az alsó szinteken a gépészet, és a közművek. Egy hűtőkamra is lett tervezve az egyik végébe.
Komoly védelem alatt állt a projekt, egészen a 80-as évekig titkosítva volt a létesítmény. Az F4-es objektum neve felettébb misztikusan hangzik, azonban az „F” mindössze földalattit jelent. Az objektum elhelyezkedése sem véletlen, hiszen a Munkáspárt egykori székházának közelében volt a lejárat, akkoriban a világ leggyorsabb liftjével felszerelve. A lift 4 személyes volt, és még 2013- ban működött.
A lift egy 8 m magas 8 átmérőjű betontömbben állt az udvaron., mely 1000 kg- os bombának is ellenállt. 6 személyes volt, és 450 kg teherbírású, 1,6 m m/s sebességű. Mellette 2 db párhuzamos lépcsőn is le lehetett jutni a 16 emeletnyi mélybe.
Emellé társult egy acéllépcsős vészkijárat a Szabadság téren, amely a mai napig is látható. Aminek 10 tonnás bombának kellett ellenállnia.
1966- ra az építkezés hivatalosan lezárult. A Nehézipari Minisztérium részére tömegóvóhelynek alakítva át. Bár nem fejeződött be, hiszen sosem lett használatra alkalmas. Az eredeti tervben egyszintes csarnokok voltak, ezt később építették át 2 szintesre. Ekkor készült el a Szabadság téri „A” aknában a lépcső is.
Az M2-es metróhoz közvetlenül is csatlakozott, bár ez az összeköttetés csak 1973-ra készült el. A BKV Gyorsvasúti Igazgatóságához került az üzemeltetése 1981-ben.
Az építkezés összköltsége mai árfolyamon számolva körülbelül 6- 8 milliárd forintra tehető.
A későbbiekben többször megpróbáltak új funkciót találni neki, de mindig sikertelenül. Azóta a felszerelése, állaga folyamatosan romlik…
2009- ben az V. kerületi Önkormányzat eladta a fő lejáratot biztosító épületet, de megfeledkeztek az óvóhelyről, így az majdnem kikerült az állami tulajdon alól. Az utolsó pillanatban rögzítették az állami jogot, így megúszta.
Jelenleg az épület bontása, és felújítása szünetel a gazdasági válság miatt.
Az udvaron egykoron állt betonhengert 1 hónapig bontották 2009- ben, így már a lift felső állomása sem látható. Egy kisebb berogyás, és egy rejtélyes ajtó sejtet valamit. Az itt álló betonhenger födém 2, 6 m, az oldal falai 2,4 m vastagok voltak.
Az állami tulajdonú F4 bunkert a BKV ellenőrzi, szellőzteti.
Az objektum
Elhelyezkedése H alakú a Kossuth tér és a Szabadság tér között. Az „A” cső a Szabadság tér felé 169 m (itt lettek volna a munkahelyek), ez két szinten 600 főre lett tervezve. amiből nyílt a „G” cső összeköttetés a Szabadság téri kijárattal, és a Metróval.
Az „F”és „E+ cső 118 m hosszú. Az „F” csőben szintén két szinten 600 fő dolgozott volna. Ide tervezték a konyhát (itt alapvetően csak villamos melegítőket használtak volna), és a gépészetet.
A tervekben 15 db lakosztály szerepelt saját hálószobával, és fürdőszobával. Lett volna 22 fős konferenciaterem, 45 fős ebédlő, 4 fős betegszoba, és egy irányító szoba. Az alsó szinten ezek közművei lettek tervezve. Ezek közül 6 főnek még városi telefonvonala is lett volna. Az objektumban hűtőkamra is lett volna a gépészet mellett. A z ebédlő alatt lett volna a konyha, és étellift vitte volna fel az ételeket.
Az objektum védelmi képességeiről csak spekulálni tudunk, mivel szerencsére sosem kellett tesztelni. A bunkerbe 3 módon lehet bejutni:
- a régi székház lejáratán, amely mára már le lett rombolva
- az M2-es metrón keresztül
- a Szabadság téri lejárón át.
1. Bejárata az V. Zoltán utca 13, és a Steindl Imre utca 12. közötti átjáróból nyílik, de a lejárat a Steindl Imre utcából van. A kép a bejárati betonkocka elbontás utáni állapotát mutatja.
Később ezt elfalazták, amit a magukat urbexesnek nevező egyének kibontották. (Sajnos ezzel az Urbex nevére szégyent hozva.)
Az alsó ajtók lezárásával sem szűnt meg az lépcsőház látogatása, így végül feltöltötték…
2. Bejárat a Kossuth tér, és a Deák Ferenc tér és közötti alagútból nyílik. Jelenleg az alagútból lezárva.
3. Bejárat az V. Szabadság téri szellőzőből 34 m mélyre visz a lépcső. Íme innen egy kis videó!
Az udvar közepén a lépcsőn eljutva egy lezáró vasszerkezetre érünk. Ennek gerendái között át fér egy normál testalkatú ember, innen 283 lépcsőfok vezet le a bunker aljáig.
(Bár a Parlament nincs messze a Rákosi-bunkertől, a legendákkal ellentétben direkt összeköttetés nincs a két épület között.)
Az F4 bunker hatalmas objektuma eredetileg rengeteg ember elszállásolására lett volna alkalmas. Az építmény összeterülete 3 800 négyzetméter és 16 emelet, avagy 50 méter mélyen rejtőzik a föld alatt. Az eredeti tervek szerint 250 ember, majd később már 2 200 ember talált volna menedékre ebben a hatalmas objektumban, azonban csak 250 embert akartak itt elszállásolni hosszabb távon. Kezdetben a 6 legfontosabb ember számára privát szobákat biztosítottak volna.
Az objektum fel lett volna szerelve zuhanyzókkal, illemhelyekkel, tárgyalókkal, ebédlővel, konyhával, gyengélkedővel, illetve telefon- és rádióösszeköttetéssel. Az elektromosságot dízelaggregátorok biztosították volna, és 24 órán keresztül az oxigénellátás is megoldható lett volna. Természetesen az anyagi gondok itt is felborították a terveket, és így valójában sosem fejeződött be egyik ötlet sem.
A jobb oldali ágban a Metro irányába 3 db egyenként 300 fő befogadására alkalmas csarnok csarnokot találunk, a csarnokok közt a mellékhelyiségekkel, mindezt két szinten. A csarnokokba beszivárgó vizet összegyűjtötték, és a felszínre jutatták volna. Itt helyezték volna el az alsó szinten a konyhát, és a rádiós szobát.
A Duna elöntése ellen speciális vízzáró ajtókkal látták el.
Bejárása
Jelenleg hivatalosan nem látogatható, bejáráshoz a Szabadság téri bejáratot használják.
A Steindl Imre utcai bejárat jelenleg fel van töltve, így az nem járható. De innen 16 emeletnyi mélybe lépcsőn juthatunk le 283 m mélyre. Alul találjuk az ülepítőt, majd a vízszintes bunker rész bejáratát.
A szennyvíz tároló 2 m mély zsomp, ahonnan szivattyúk juttatják fel a felszín alatti csatorna hálózatba a szennyvizet.
Itt belépve elágazik 3 fele a létesítmény.
Balra hátra a tárgyaló terek kisebbik része, majd előre balra az ellátó egységek helyiségei, jobbra a csarnokok bejáratai.
A csarnokok 2 db egymással párhuzamosan futó 5, 9 m átmérőjű cső (öntöttvas tubing).
A csarnokok alatt létesített termekben ágyakat helyeztek el, melyek felhajthatóak, ott lehetett volna tárolni a személyes dolgokat. Sajnos jelenleg bokáig rég víz van itt.
A felső szint (Tartózkodó) csarnokok:
A két hosszú csarnok végében alul az ún. „G” cső vezet tovább vészkijáratként, ezt egy vasrács választja le a csarnoktól, melyen már olvasható, hogy a Metro fele visz.
Ennek végében egy légnyomás álló ajtó van, ami már a Szabadság téri szellőző részébe visz. De itt már hallani a működő Metro zaját.
A „G cső végét egy légnyomás álló ajtó zárja le. Innen csigalépcső vezet felfelé. Egy szinttel feljebb egy rácsos járat látható, túoldalán a metróval. Ha jön látni is. Ide egy zárt ajtón lehet bejutni.
Innen felfelé vezet a csigalépcső, majd egy hatalmas zsilipkapu, és szellőző járatok következnek. Innen felfelé vas csigalépcső visz a Szabadság téri vészkijárat alá.
A bal oldali szerviz járat
A bal oldali első helyiség az üzemanyag raktár.
Az áramellátását a főváros államhálózatához kötötték, valamint a Metro hálózathoz, Tartalékként az áramellátó helyiségben 2 db Ganz Jendrassik dízel aggregátorral oldották volna meg, melyek darabonként 15- 26 KW teljesítménnyel. A fűtést 200.000 kal/óra olajtüzelésű kazánnal sütöttek volna. 8 napos folyamatos üzemidővel kellett rendelkezniük.
Az energiatároló lúgos akkumulátorok, melyek a vészvilágításhoz biztosították volna az áramot 2 óra hosszan, bár már mind működésképtelen:
Egyéb raktár helyiségek:
Majd a létrán felmászva bekukkanthatunk a 150 köbméteres víztározó medencébe (60l / fő). Innen a vizet hidroforok juttatják fel 16 fali kútba. Egy 50 köbméteres vízgyűjtő van lábakon kifeszítve felette, aminek a vize ide folyik egy óriás víztározó medencébe folyik.
Az ivó-, és fürdővizet a felszíni vízhálózatról üzemeltették volna. A „B” akna alján egy csápos kútból látták volna el a maradék víz ellátását, ami 50 köbméter/ óra lett volna gravitációs elven, mivel mélyebben volt, mint a vízhálózat. Ide terveztek még egy pneumatikusan működő vízátemelőt, ami a szürkevizet kezelte volna, és a felszíni csatornahálózatba szivattyúzta volna.
A csarnokok közötti átjáróban helyezték el a mellékhelyiségeket. Ezek gravitációs rendszerű mellékhelyiségek (50 db), amelyek egy csőrendszeren keresztül a bejárati akna zsompjába kerül.
4000 köbméter levegőztető rendszer működött itt, ami a radioaktív port is megszűrte volna, harcigáz szűrőkkel.
Az objektumban balra hátrafelé alakítottak ki még egy nagy csarnokot, ami a tanácskozó terem lett volna.
A Rákosi-bunker F4 mára teljesen elhagyatottan, üresen áll, és teljes mértékben az enyészeté. Olyan rosszak lent a körülmények, hogy meglátogatni kifejezetten veszélyes, és csak nagyon ritka alkalmakkal lehet bejutni, de akkor érdemes megragadni a lehetőséget!
Jelenleg hivatalosan a Rákosi bunker látogatás nem lehetséges!
Forrás: Építész fórum- Szabó Balázs
Nézz meg más bunkereket is a fővárosban!