Volt már olyan érzésed, hogy egy város felszíne alatt egy másik világ rejtőzik? Csepel esetében ez nem túlzás. Csepel bunkerei nem elszigetelt betonkamrák, hanem egy ipari és katonai múlt lenyomatai.
Amikor először jártam a sziget ipari részén, az volt az érzésem, hogy minden csarnok mögött, minden elhagyott kapu alatt történetek lapulnak. A kérdés mindig ugyanaz: miért épültek, kik használták őket, és vajon ma is léteznek?
Csepel különleges helyzetben volt a huszadik században. A hatalmas ipari kapacitás miatt stratégiai célpontnak számított. Ha egy terület ipari központ, akkor védelmi infrastruktúra is épül mellé. Így születtek meg Csepel bunkerei, amelyek egyszerre szolgálták a munkások védelmét, a gyárak működésének fenntartását és bizonyos esetekben a katonai irányítást.
A legtöbb érdeklődő három dologra kíváncsi:
Hol vannak pontosan ezek az óvóhelyek?
Milyen állapotban maradtak fenn?
Csepel esetében a bunkerek nem önálló objektumként, hanem egy nagyobb rendszer részeként értelmezhetők. A következő fejezetben megnézzük, hogyan illeszkedtek ezek az objektumok a történelmi környezetbe.
Ahhoz, hogy megértsük Csepel bunkerei jelentőségét, először Csepel ipari múltját kell tisztán látnunk. A sziget nem egyszerűen Budapest egyik kerülete volt, hanem az ország egyik legfontosabb ipari központja.
A meghatározó szereplő a Weiss Manfréd Művek volt. A gyárkomplexum a huszadik század elejére Európa egyik legnagyobb ipari létesítményévé nőtte ki magát. Fegyvergyártás, gépgyártás, lőszergyártás – mind stratégiai jelentőségű tevékenységek.
Ez az ipari koncentráció automatikusan célponttá tette a területet.
A légitámadások valós veszélyt jelentettek. A budapesti ipari zónák – köztük Csepel – kiemelt célpontnak számítottak. Nem volt kérdés, hogy a gyárak mellé védelmi infrastruktúrát kell építeni.
Ekkor kezdtek nagyobb számban megjelenni az ipari óvóhelyek:
föld alatti légoltalmi bunkerek
megerősített pincehelyiségek
vasbeton fedezékek
Amikor Csepel bunkerei szóba kerülnek, szinte minden szál a Weiss Manfréd Művek területére vezet. A gyár nemcsak termelési központ volt, hanem önálló ipari város a városon belül. Saját vasúthálózat, energiaellátás, kórház, vízrendszer – és természetesen saját védelmi infrastruktúra, melynek nagyrészt maga a gyár finanszírozta.
A rendszer lényege a folytonosság volt. A vezetés célja nem pusztán az emberek védelme, hanem a termelés fenntartása. Ez határozta meg a bunkerstruktúrát is.
A komolyabb objektumok jellemzően tartalmaztak:
külön vezetési helyiséget
térképes irányító falat
telefon- és kábelcsatlakozási pontokat
dízelaggregátoros áramellátást
kézi vagy gépi szellőztetést
Egyes óvóhelyek nem közvetlenül a csarnokok alatt helyezkedtek el, hanem néhány tíz méterre, hogy egy találat ne bénítsa meg egyszerre a felszíni és a föld alatti infrastruktúrát.
A legtöbb ipari óvóhely közepes méretű volt, néhány tucat fő befogadására alkalmas. A nagyobb BGS óvóhely akár 2206 fő befogadására is képes volt.
| Típus | Funkció | Jellemző elhelyezés |
|---|---|---|
| Üzemi óvóhely | Dolgozók védelme | Csarnok közelében |
| Vezetési bunker | Irányítás | Elkülönített, megerősített pont |
| Pincefedezék | Gyors menedék | Megerősített épületalap |
Ez a struktúra jól mutatja, hogy Csepel bunkerei nem spontán építmények, hanem tudatosan tervezett rendszer részei voltak.
A második világháborúban mindenhol óvóhely és bunker építések folytak. Ebből maga a gyár is kivette a részét, mivel akkoriban Európa egyik legnagyobb gyára volt. Összesen több mint 100 óvóhely található a gyár területén, mindez az 1943 körüli időkben 24.000 dolgozónak. Ehhez jött még hozzá a később épített 10 db BGS bunker, melyek 2206 fő befogadóképességűek voltak. A bent tartózkodást általában 2- 4 órára tervezték.
A legnagyobb bombázás 1944 júniusában volt, mikor porig bombázták a gyárat 1 óra alatt. Ekkor derült ki mennyi emberéletet mentettek meg az óvóhelyek, és bunkerek.
1948- ban újraépítették a gyárat.
A 8. számú bunker közvetlen találatot kapott, és kettétört, de a bent lévőket megmentette.
Az 1. számú védett vezetési pont is találatot kapott, és falai megrepedtek.
A mai Tűzoltóság alatt a 4 . számú kórházbunker van.
1962- ben a kubai válság hatására újraéledt a bunkerláz, és ekkor karbantartották, és korszerűsítették őket.
1970 évek végén a bunkerek nem feleltek meg a kor védelmi követelményeinek, így az enyészeté lettek.
1989- ben a gyárat privatizálták, és a bunkerek is magánkézbe kerültek.
A gyár területének jelentős része ma ipari park. Több bunker bejárata lezárt, néhányat átalakítottak, másokat betemettek. A kutatás során gyakran csak szellőzőnyílások vagy vastag vasajtók árulkodnak a föld alatti terek létezéséről.
A BGS óvóhelyek közül a magánkézbe kerülés okozott károkat is a létesítményekben. Volt amelyikben gombát tenyésztettek (16. számú bunker), és ez kikezdte a létesítmény falait. Ez később helyrehozhatatlan károkat okozott. Egy másikat zenekaroknak adták ki, és mivel a falakon elhelyezett szellőztető rendszer jól vezette a hangot, ezeket levagdosták.
A mai napig 3 bunker maradt még látogatható állapotban, ami közül 2 db- ot a Somogyi Levente szervezésével a budapestscenes bérli, és szervez ide bunkertúrát. Ebből az egyik egy kórházbunker, a másik egy komplett felszereléssel épen maradt védett vezetési pont, a harmadik pedig egy BGS bunker, melyet zenekari próbákra bérelhetnek.
Mindenkinek csak ajánlani tudom a 2, vagy 4 órás túrákat, melyeken valóban bunkerkutató szakvezetők visznek, így nagyon profi. Közben az óvóhelyet megjárt túlélőkkel készült interjúkat is bemutatnak.
A Jahn Ferenc pesti kórház Weiss Manfred telephelyén ma is kórház működik. E mellett helyezkedik el a felszínen a kórházbunker. A gyárban dolgozókat szolgálta ki. 1943 végén épült.
A bejáratnál látható egy kiállított régi telefonközpont.
A kórházbunker saját áram, szellőztetés, és vízellátással rendelkezett. A bunkerben a bejárat mellett található az aggregátor. Balra a nővéri, és orvosi szobák, raktárak, majd beljebb a kórtermek. A folyosó jobb oldalán a wc- k találhatók. Közép tájékon egy körfolyosó, ahol a szellőztető rendszer is található. A ventillátor acéldarabokon keresztül szívta be a levegőt, majd a sárga szűrőkön, melyek aktív szénszűrők, végül a szürke B3000- es durva porszűrőn. Végszükség esetén 2 személyes kerékpárral is meg lehetett hajtani. Ez. ami napig kipróbálható. Hátul az utolsó teremnél van a zuhanyzó, és egy vészkijárat. A falakon színkóddal jelölték a vezetékeket: sárga a 24V- os akkumulátor kábelek, sárgával a 230V- os hálózatot.
A jelenlegi túra során 2 érdekfeszítő 30 perces filmet vetítnek itt.
Saját aggregátorral, légtisztítóval, önálló csatornázással, és TC (tőzeg wc)- kel volt felszerelve. 180 főre tervezték, de volt mikor 400- 600 fő is volt benne.
Alapvetően innen irányították, és segítették a gyárat, és a többi légoltalmi pincét, óvóhelyet, bunkert.
Futárok vitték a segítséget, ahová kellett.
Szerencsére ezt a bunkerparancsnok épségben megőrizte az utókornak.
Az 1000 nm belső térben, kb. 2000 embert menekített meg a légitámadások alkalmával.
A szervezett túra igazából csak átszalad az 5 emeletes bunkeren. Sajnos a zenekari próbák miatt a termekbe nem lehet bemenni, A szellőztető rendszeren, víztartályon kívül nem sok minden látható benn, de elég impozáns.
