Kevés hely van Közép-Európában, ahol a természet, a történelem és a hidegháborús múlt ennyire látványosan fonódik össze, mint a Devinskej Kobyle rakétabázis területén. Pozsony fölé magasodva, a Duna és az osztrák határ közelében, ez az egykor titkos katonai objektum ma szabadon látogatható, és a bunkertúrák, valamint az urbex- rajongók egyik kedvenc célpontjává vált.
Aki először érkezik ide, talán el sem hinné, hogy a nyugodt hegytetőn, a madarak csicsergése mögött valaha szovjet rakéták vártak bevetésre. A terület a hidegháború éveiben a Varsói Szerződés védelmi vonalának egyik kulcspontja volt. Innen figyelték a nyugat felől érkező fenyegetéseket, és a rendszer bármikor készen állt egy azonnali rakétaindításra – legalábbis papíron.
Ma már más a hangulat: a betonbunkerek mohával fedettek, a kilátás Pozsonyra és a Duna mentére lélegzetelállító, és a természet visszafoglalta a területet. A korábbi rakétasilók helyén turisták sétálnak, drónok zümmögnek, és a múlt titkai csendesen bújnak meg a fák között.
A Devínska Kobyla így nem csupán egy katonai rom, hanem egy időutazás a hidegháború korszakába, ahol a beton és a természet békésen megfér egymás mellett.
Ha szereted a bunkertúrákat, a rejtett katonai helyszíneket vagy egyszerűen a történelem kézzelfogható nyomait, ez a hely kihagyhatatlan. A következő fejezetben belemerülünk a rakétabázis történetébe, és megnézzük, hogyan vált a titkos katonai létesítményből szabadtéri kiállítássá.
A Devinskej Kobyle rakétabázis története szorosan összefonódik a 20. század második felének egyik legfeszültebb korszakával: a hidegháborúval. A bázist a hatvanas évek elején kezdték el kiépíteni, amikor a Szovjetunió és a Nyugat között fokozódott a katonai feszültség, és a Varsói Szerződés tagállamai – köztük Csehszlovákia – stratégiai rakétavédelmi állásokat hoztak létre.
A Devínska Kobyla-hegy, amely 514 méter magasan emelkedik Pozsony felett, ideális helyszínnek bizonyult: közel volt az osztrák határhoz, de elég magasan feküdt ahhoz, hogy rádió- és radarjelek akadálytalanul érjék el a nyugati irányt. A bázis fő célja az volt, hogy rakétavédelmet biztosítson Pozsony és a Duna menti ipari zóna számára, valamint hogy elrettentő erőként szolgáljon a NATO-országokkal szemben.
A létesítmény eredetileg négy rakétaindító állással, irányítóközponttal, radarállomással, üzemanyag-tárolókkal és szolgálati épületekkel rendelkezett. A katonák itt éltek, dolgoztak és készenlétben várták a parancsot – amely szerencsére sosem érkezett meg. Az itt állomásozó egység a szovjet légvédelmi rakétarendszer részeként működött, és valószínűleg S-125 Nyeva vagy S-75 Dvina típusú rakétákat üzemeltetett, amelyek akkoriban a legfejlettebbnek számítottak a régióban.
A bázis működése egészen az 1980-as évek végéig tartott. A rendszerváltás és a szovjet csapatkivonások után a területet elhagyták, a berendezéseket elszállították vagy megsemmisítették, a helyszín pedig hosszú időre feledésbe merült. Csak a betonfalak, földalatti bunkerek és rozsdás ajtók maradtak tanúként az egykori katonai fegyelem korszakából.
A 2000-es évek elejétől kezdve túrázók, helytörténészek és urbex- rajongók fedezték fel újra a területet. Az utóbbi években a helyszínt részben helyreállították, információs táblákkal és gyalogos ösvényekkel látták el, hogy biztonságosan látogatható legyen. Ma már nem katonák, hanem kíváncsi turisták és fotósok járják a betonfolyosókat.
A Devínska Kobyla-hegy nemcsak Pozsony legmagasabb pontja (514 méter), hanem a történelem során mindig is stratégiai helyszín volt. Innen szinte az egész Duna-völgy belátható, a kilátás egészen Ausztriáig és Magyarországig terjed. Ez a természetes magaslat tette ideális helyszínné katonai és megfigyelési célokra – már jóval azelőtt, hogy a hidegháborúban rakétabázis épült volna a tetejére.
A második világháború idején a környéken német és szlovák katonai egységek is állomásoztak. A hegy kiváló rálátást biztosított a határra, és a hadvezetés már ekkor felismerte a terület stratégiai értékét. A hidegháború kitörésével a Varsói Szerződés katonai tervezői pontosan emiatt választották a Devínska Kobylát rakétavédelmi pontnak: innen ellenőrizni lehetett a légiforgalmat és a nyugati irányból érkező potenciális fenyegetéseket.
A bázis telepítésénél figyelembe vették a terep adottságait: a hegy erdővel borított, ami természetes álcázást biztosított a katonai létesítményeknek. A terület alatt több földalatti bunker és betonalagút húzódott, amelyek nemcsak a személyzetet, hanem a rakéták üzemanyagát és irányítóberendezéseit is védték.
A Devínska Kobyla földrajzi elhelyezkedése miatt tökéletes figyelőpont volt:
Nyugat felé a Bécsi-medence,
délre a Duna és a Magyarország felé vezető útvonalak,
északra pedig Pozsony városa és a Kis-Kárpátok látszanak.
Egyetlen helyről lehetett ellenőrizni a teljes régiót — ez magyarázza, miért tartották stratégiai fontosságúnak a hidegháború éveiben.
Ma a hegy már a Devínska Kobyla Természetvédelmi Terület része. Az erdőben túraösvények, kilátók és tanösvények vezetik végig a látogatókat, de a régi katonai építmények emlékeztetnek arra, hogy egykor itt rakéták és katonák uralták a tájat.
A Devinskej Kobyle rakétabázis nemcsak történelmi, hanem mérnöki szempontból is figyelemre méltó. A létesítmény az 1960-as évek katonai szabványai alapján épült, és célja az volt, hogy egy esetleges légitámadás esetén is működőképes maradjon. A területet úgy alakították ki, hogy önállóan, elszigetelten is működhessen – saját energiaellátással, kommunikációs rendszerrel és védett személyzeti terekkel.
A bázis központi részét négy rakétaindító állás alkotta, melyeket vastag betonnal és földréteggel fedtek be. Az indítók között földalatti kábelalagút-hálózat biztosította az összeköttetést, amely a mai napig felfedezhető a túrázók számára – persze ma már biztonságosan, lezárt részekkel.
A fő objektumok között szerepeltek:
Irányító- és kommunikációs központ: itt történt a célpontok azonosítása, valamint a rakéták indítási parancsainak továbbítása.
Rakétatárolók: speciális hőmérsékleti körülmények között tartották az üzemanyagot és a robbanófejeket.
Földalatti bunkerek: a személyzet pihenésére, illetve védelmére szolgáltak egy esetleges támadás idején.
Őrposztok és bejáratok: a területet szigorúan őrizték, több szintű biztonsági rendszerrel.
Radarállomás és antennák: ezek a bázis „szemei” voltak, innen figyelték a légteret.
A falakon ma is láthatók a vezetékek maradványai, kapcsolószekrények és a régi katonai jelzések. A legtöbb tárgyat ugyan elhordták vagy fémgyűjtők vitték el a 90-es években, de a betonfalak és vasajtók még mindig őrzik az eredeti hangulatot.
A terület különlegessége, hogy a természet az elmúlt évtizedek alatt lassan visszahódította a bázist. A beomlott bunkerekből fák nőttek ki, a betonrepedésekben mohák és páfrányok telepedtek meg. Ez a kontraszt – a katonai precizitás és a természet ereje között – adja a hely atmoszférájának valódi varázsát.
A helyszín bejárása során az ember el tudja képzelni, milyen lehetett itt szolgálatot teljesíteni: a csöndes hegytetőn, radarernyők fényében, parancsra várva, miközben odalent Pozsony fényei pislákoltak.
A Devinskej Kobyle rakétabázis ma már nem katonai objektum, hanem szabadon látogatható szabadtéri emlékhely, ahol a történelem és a természet látványosan összefonódik. Az elmúlt években a területet részben rendbe hozták, információs táblákkal, gyalogos ösvényekkel és kilátópontokkal látták el. A korábban tiltott zóna ma már a Devínska Kobyla Természetvédelmi Terület része, és a túrázók egyik kedvenc célpontja lett.
A helyszínen több főbb maradvány fedezhető fel:
🧱 Betonbunkerek és földalatti járatok: a legtöbb rész ma már beomlott vagy lezárt, de néhány bejárat környékén még jól láthatók a masszív ajtók és szellőzőnyílások.
🎯 Rakétaindító állások: a kör alakú, betonozott platformok ma is kivehetők, néhányat információs táblákkal is elláttak.
📡 Radar- és irányítótorony maradványai: a hegytetőn álló betontornyokból ma lenyűgöző kilátás nyílik Pozsonyra és a környező hegyekre.
🚧 Őrtornyok és kerítésmaradványok: a bázist egykor több zónára osztották, ezekből ma csak rozsdás drótkerítések és betonoszlopok maradtak.
A terület felfedezése közben a látogató egyfajta időutazásban érezheti magát: minden lépésnél felbukkan egy újabb múltbéli részlet – egy falba vésett szám, egy rozsdás csavar, egy régi figyelmeztetőtábla. A legtöbben urbex szemmel járják be a helyet, fényképezőgéppel a kézben, de fontos tudni, hogy néhány rész instabil vagy lezárt, így érdemes az ösvényeken maradni.
A legnépszerűbb látványosság ma a kilátótorony, amelyet 2020-ban adtak át. Ez a modern szerkezet nemcsak a bázisra és Pozsonyra, hanem egészen Ausztriáig és Magyarországig panorámát kínál. Innen látszik igazán, mennyire stratégiai helyen épült a rakétabázis.
Egy séta során könnyű elmerengeni azon, milyen volt itt szolgálni több mint 50 évvel ezelőtt, amikor a hely még szigorúan titkos katonai terület volt. Ma már csak a beton és a szél zúgása emlékeztet arra a korszakra, amikor innen figyelték a nyugat felől érkező repülőket.
A Devinskej Kobyle rakétabázis könnyen megközelíthető, mégis elég eldugott ahhoz, hogy megőrizze különleges, felfedezésre váró hangulatát. A helyszín Pozsony (Bratislava) központjától mindössze 10–15 kilométerre található, és akár tömegközlekedéssel, akár autóval, akár gyalogosan is elérhető.
A Pozsony feletti útelágazásig el lehet menni autóval, és itt az elágazásnál lehet parkolni, vagy kicsit előrébb a sorompónál. Innen a piros jelzést követve az erdőben haladunk, vagy a sorompótól a betonúton kb. 1 km gyaloglás a laktanya bejárata. Az oda – vissza út kb. 2 óra körbenézelődéssel, és bunkerlátogatásokkal együtt.
A legnépszerűbb gyalogos útvonal a Sandberg – Devínska Kobyla kilátó – rakétabázis szakasz. Ez a túra kb. 6 km hosszú, könnyen járható, és lenyűgöző kilátást kínál a Duna-völgyre és az osztrák hegyekre. A séta során több információs tábla mesél a terület geológiájáról és katonai múltjáról. A jelzéses turistaút körbemegy a rakétabázison.
A terület szabadon látogatható, belépőjegy nincs.
Éjszakai látogatás nem javasolt, mert a terület egyes részei sötétben balesetveszélyesek lehetnek.
A kilátó és az ösvények gyerekekkel is bejárhatók, így családi kirándulásra is kiváló választás.
Egy ma is üzemelő rádióátjátszó torony jelzi, hogy megérkeztünk. Balra a katonai laktanya, majd a kapu az egykor szigorúan védett területhez. Balra fordul a jelzés, és a laktanya mellett jobbra megpillantjuk a bunker bejáratot. Egy kb. 20 m folyosó, ami összeköti a rejtett kocsibeállókat.
Ha továbbmegyünk az úton akkor, meg is találjuk őket jobbra. Majd tovább haladva újabbakat találunk. Végül mielőtt felérünk a hegytetőre balra is találni egy kisebb bunkert.
A hegytetőn kis leírásos táblák, balra a kilátó, jobbra egy félköríves kis bunkerszoba, ami alatt újabb kocsibeállók jobbról, és balról is.
A kilátóból valóban csodás a kilátás a Dunára.
Elindulunk le a hegyről, és balra autós fedezékeket találunk, jobbra pedig újabb 2- 2 db betonépítményt bunkerrel, autóbeállókkal. Majd visszaérünk a laktanya épületéhez. Mehetünk vissza a kocsikhoz.
