Ha van hely Magyarországon, ami körül mindig motoszkál egy kis titokillat, az a Gödöllői Horthy bunker. Akár kutatóként, akár lelkes bunkertúrázóként nézed, hamar rájössz: itt valami nem teljesen hétköznapi történet áll a háttérben. A legtöbben azért keresik fel, mert szeretnék tudni, miért kellett egy ilyen masszív, rejtett építmény a Horthy-korszakban, és hogy tényleg volt-e stratégiai jelentősége, vagy inkább csak egy elővigyázatos gesztus volt.
A kutatókat leginkább az foglalkoztatja, hogy miért pont Gödöllő. A település nyugodt, kertvárosias hangulata mögött kevesen gondolnák, hogy a föld alatt egy olyan objektum lapul, amelyet a korszak egyik legfontosabb vezetőjének szántak. A helyválasztás azonban logikus: a gödöllői kastély Horthy egyik kedvelt tartózkodási helye volt, a környék pedig könnyen védhető, de nem annyira feltűnő, mint a főváros.
A másik nagy kérdés, ami miatt a bunker mindig újabb és újabb látogatókat vonz, hogy mekkora szerepe lett volna egy valódi válsághelyzetben. A korszak politikai feszültségei, a nemzetközi helyzet, a katonai előkészületek mind azt sugallják, hogy a döntéshozók nem bíztak semmit a véletlenre. A bunker azonban nem egy, a későbbi hidegháborús óvóhelyek mintájára épült erőd volt, hanem egy jóval személyre szabottabb, kompaktabb kialakítású menedék. Ez teszi igazán különlegessé.
A kutatás során gyakran kerül elő az a gondolat is, hogy a bunker valójában sokkal többet elárul a korszak mentalitásáról, mint a konkrét katonai funkciójáról. A kormányzó környezetének biztonsági szempontjai, a gyors menekítési utak megtervezése, a technikai megoldások mind azt mutatják: a vezetés tisztában volt a külső fenyegetésekkel, és nagyon is számolt velük.
Ráadásul a hely külön érdekessége, hogy még ma is rengeteg kérdést vet fel. Például: tényleg csak az a néhány helyiség készült el? Miért nincs róla annyira részletes dokumentáció, mint sok más korabeli objektumról? És vajon mi indít el annyi pletykát titkos folyosókról, lezárt részletekről és ismeretlen bővítésekről?
Ezért szeretjük, ezért kutatjuk, ezért máig ennyire izgalmas. A gödöllői föld alatt nem csak beton van — hanem egy egész korszak lenyomata.
A korabeli dokumentumok szerint a bunker nem egy gigantikus léptékű objektumnak készült, inkább egy kompakt, pár helyiséget magában foglaló óvóhelynek, amely a legszükségesebb funkciókat biztosította volna: kommunikáció, rövid idejű tartózkodás, védelem a légitámadásoktól és egy gyors visszatérési lehetőség a felszínre. A tervezés során nyilvánvalóan átvették a korszak óvóhely-építési tapasztalatait, de ez az objektum mégis „egyedi darab”, mert kifejezetten vezetői védelemre szabták.
A kivitelezés gyors volt, és bár nem rendelkezünk minden részletről szóló hivatalos irattal, a túlélő feljegyzésekből és a későbbi kutatásokból világosan látszik, hogy rohamtempóban építették, valószínűleg abban a tudatban, hogy a háborús feszültség bármikor robbanhat. A betonminőség és a technikai kivitelezés a kor színvonalához képest kifejezetten masszívnak számított — ez ma is jól látható a megmaradt falakon.
Érdekes adalék, hogy még a gödöllői lakosok közül is sokan csak évtizedekkel később hallottak a bunker létezéséről. Nem volt kiplakátolva, nem volt része a város életének, és sokan csak a rendszerváltás után találkoztak a történetével. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a helyre máig rávetül egy titkos hangulat, mintha valami elfeledett darabja lenne a magyar katonai múlt árnyékosabb korszakának.
Horthy család részére 1944- ben kezdték építeni, és a háború lezárásáig nem sikerült befejezni, csak szerkezetkész lett. A bunker tervét D. Csonka Pál építész készítette. Ő javasolta a helyszínét a kastély délnyugati részén. Az alap 1 m vasbeton, a falai 1,5 m vastagok.
Kastélybeli lejárata II. Erzsébet királyné (Sisi) 1. emeleti szobájából levezető csigalépcső mellett lett kialakítva.
Vészkijárata az Erzsébet előkertbe nyílt, egy beton fedezék védte. Sajnos ezt elbontották, és a vészkijáratot lefalazták.
A mendemondákkal ellentétben nem 10 m mélyen, hanem kb. 5 méter mélyen van. Ide egy lépcsősor, és szűk folyosó vezet, ahonnan nyílik a vészkijárat, és 2 db 14 nm szoba, melyekből 1- 1 mellékhelyiség. Jelenleg az egyikben a szelőztetést helyezték el.
A szellőzés egyszerűbb gravitációs elven működött volna, amit szükség esetén kézi erővel is lehetett volna támogatni. Ez tökéletesen belefért abba a gondolkodásmódba, hogy a bunker rövid idejű tartózkodásra készült, nem hetekig tartó elzártságra.
A teljes bunker 55 nm.
A folyosót, és a szobákat vasbetonos acélajtó védte, ez ma is látható.
Az egyik szobát az építész tervei szerint szerényen berendezték: hajópadló, kihúzható ülőgarnitúra, asztal székkekel, gerendás álmenyezet.
A másik szobában a bunkerről makett, térképek, és a falakon 1944- es festések találhatók. Horthy végül sosem járt lent a bunkerben.
A bunkerben a háború után gázolajat tároltak a szovjetek 1955- 1988- ig a folyosókat, és a szobákat is feltöltve, ezért lehet még kicsit érezni a szagát.
2009- 2010 között újították fel a bunkert. 2011- ben nyílt meg a nagyközönség számára.
1919- ben három 500 fő befogadására alkalmas alagutat építettek, melyek a kastélyból indultak. Ezek közül már csak egy maradt, de nemigen használható a bokáig álló talajvíz miatt. A többit beomlott, lefalazták, vagy betemették.
Előzetes bejelentkezéssel max. 12 fő, 1700 Ft/ fő.
