Mátyásföldi szovjet légi irányítás bunkere: A titkos helyiség, amit még soha nem láttál

A Mátyásföldi légi irányítás bunkere évtizedeken át rejtve maradt a nyilvánosság elől. A legtöbben csak annyit tudtak róla, hogy „valahol a repülőtér alatt van egy föld alatti központ”, ahol egykor a szovjet katonai légierő tisztjei dolgozhattak háború esetén. De valójában mi rejlik a betonfalak mögött? Hogyan néz ki belülről egy hidegháborús irányító központ, amit a legmagasabb szintű védelmi parancsok fogadására és továbbítására terveztek?

Egykor titkos kódok, térképek és villogó radarok uralták a termeket. Ma már csend van, de a hely atmoszférája még mindig átható. A falakon látható firkák egy letűnt korszak emlékei. Minden lépésnél érezni, hogy itt valaha emberek dolgoztak, akik tudták: ha megszólalnak a szirénák, percek alatt kellett dönteniük a légtér sorsáról.

Hol helyezkedik el a bunker?

A létesítmény a XVI. kerületben, az Erzsébet-liget és az Újszász utca térségében található, a mátyásföldi egykori szovjet laktanyák és s repülőtéri kiszolgáló épületek közelében. Ez volt az első magyar polgári repülőtér.

1916-ban kezdte meg működését a mátyásföldi repülőgép gyár, ami 1937- ig működött. Utána titkos katonai repülőtér lett, három helikopter leszállóval, ezzel hozták a Pravda újságot is. Az 1950-es évektől kezdve a Mátyásföldi Erzsébet ligetben működött a Szovjet Déli Hadseregcsoport főparancsnoksága, kommunikációs és logisztikai bázisa. A terület korábban nyaralótelep volt, a háború után azonban katonai zónává alakították. Volt itt uszoda, strand, könyvtár, és boltok. Mint egy város a városban, persze szigorú őrzés alatt. Csak szovjet katonák kíséretében léphetett be bárki.

A bunker a repülőtér mellett helyezkedett el, és valószínűleg a szovjet légi irányítás és parancsnoki hírközlés egyik helyi pontjaként szolgált, összeköttetésben más budapesti objektumokkal (pl. Kőbánya, Rákosliget, Ferihegy). A föld alá épített irányító bunker célja az volt, hogy egy esetleges háborús helyzetben is biztosítsa a parancsok zavartalan továbbítását, a légvédelmi rakéták, vadászgépek és radarállomások koordinálását.

A bunker szerepe a hidegháború idején

A létesítmény kapcsolatban állt több budapesti és vidéki katonai objektummal, köztük a kőbányai, börgöndi és szolnoki bázisokkal is. A kommunikációt vastag kábelrendszerek, valamint mikrohullámú és titkosított rádióvonalak biztosították. A központban 24 órás szolgálat működött – minden pillanatban készenlétben álltak a tisztek, hogy reagáljanak egy esetleges NATO-gépek által indított támadásra vagy légtérsértésre.

A rendszer közvetlenül kapcsolódott a szovjet 11. Légvédelmi Hadsereg parancsnoki struktúrájához, amit a szovjet tisztek is felügyeltek.

A hidegháború végével a komplexum fokozatosan elveszítette katonai jelentőségét, és a 1990-es évek elején teljesen kiürítették.

Azóta a dokumentációk és térképek nagy része máig titkosítás alatt áll.

A bunkert teljesen kiürítették, és már csak a szellőzők, vészkijáratok, és a falfirkák jelzik titkosságát.

A bunker az 1990- ben magán kézbe került (Zsülien- Julika), és a tulajdonos hölgy egy középkori éttermet tervezett. Ennek megfelelően el is kezdődött az átalakítás, de engedélyt nem kapott. Így azóta ebben a félkész állapotban várja sorsát. Jelenleg új tulajdonosát keresni…

A bunker a mátyásföldi repülőtér területén, a mai Kerepesi út és a János utcai vasúti sínrendszer közelében található, több méterrel a földfelszín alatt. A helyszínt stratégiailag úgy választották meg, hogy közel legyen a korabeli repülésirányító központhoz, ugyanakkor jól álcázható legyen civil infrastruktúraként. A felszínen ma alig látszik valami – néhány betonfedlap, szellőzőnyílás és zárható lejárat árulkodik arról, hogy a föld alatt valami sokkal nagyobb húzódik.

Egy nagy csarnokból állt, majd egy folyosóról nyílt balra, és jobbra 4- 4 terem, és azokból kisebb helyiségek.

A belső elrendezés a katonai funkciókat tükrözte: központi parancsnoki terem, kommunikációs szoba, rádió- és titkosító helyiség. A mátyásföldi központ nem önálló létesítményként működött: alépítményei kábelalagutakkal kapcsolódtak más, környékbeli objektumokhoz, például a rákosligeti raktárbázishoz és egykori hírközlési csomópontokhoz. Ez a hálózat biztosította a parancsok gyors és biztonságos továbbítását, még akkor is, ha a felszíni infrastruktúra megsemmisült volna.

A bunkernek az 50 m hosszú csarnokvégében volt egy vészkijárata. A főbejárat a csarnok utáni folyosó végében nyílt. Innen lépcső vezetett fel, egy vasbeton előcsarnokba, ahonnan ki lehetett jutni a szabadba. Némely szobából elfalazott vészkijárat vezetett fel a domb tetejére.

A katonák egy része humorral próbálta oldani a feszültséget: egyes falakon máig olvasható firkák, neveik és rajzok maradtak fenn. Ezek apró emberi nyomok a beton és acél világában.