Az urbex rövidítés az „urban exploration” szavakból ered, ami magyarul városi felfedezést jelent. Az urbex tevékenység során az emberek elhagyatott, elzárt vagy veszélyes helyeket keresnek fel, és felfedezik azokat. Ez lehet például elhagyatott épületek, ipari létesítmények, bunkerrendszerek, földalatti alagutak, hidak, romok vagy más olyan helyek, amelyek általában a nyilvánosság előtt nem látogathatók.
Az urbex a városi kalandok, a fotózás és a történelmi kutatás ötvözete, amelyet az emberek általában maguknak szerveznek, anélkül, hogy hivatalos engedélyeket kérnének vagy vezetők segítségét kérnék. Az urbex tevékenység során az emberek gyakran szabálytalanul jutnak be a zárt területekre, és olyan helyeken mozognak, amelyekre az átlagembernek nincs hozzáférése.
Az urbex nem veszélytelen tevékenység, és az embereknek mindig figyelembe kell venniük a kockázatokat, amelyekkel járhat. Az elhagyatott épületek és más helyek strukturális biztonságát nem ellenőrzik, és gyakran találhatók veszélyes anyagok, romok, vagy más veszélyek, amelyek a látogatókat fenyegethetik.
Az urbex tevékenység során az embereknek mindig tiszteletben kell tartaniuk az épületek és a helyek tulajdonjogát és történelmi értékét.
Sajnos a magyar urbexesek egy része ezt megszegi, és feltöri az épületeket, és onnan eszközöket, kábeleket lopnak, ettől elhatárolódunk, és mélyen elítéljük!
A második világháborús bunkerek olyan védelmi létesítmények voltak, amelyeket a háború alatt építettek és használtak. Ezek a bunkerek lehetővé tették a katonáknak, hogy védelmet találjanak az ellenséges támadások elől, és olyan fontos stratégiai pontokat védjenek, mint például a haditengerészeti bázisok, az ipari létesítmények és a légi bázisok.
A bunkerek általában föld alatti vagy részben földbe ásott épületek voltak, és betonból, acélból és más erős anyagokból épültek. Sok bunkert ágyúkkal, géppuskákkal és más fegyverekkel felszereltek, hogy védelmet nyújtsanak az ellenséges támadásokkal szemben.
A második világháború során a németek nagyszámú bunkert építettek, például a „Vérmezői bunker” a berlini vezérkar számára, vagy a „Wolfschanze” a Führer számára Kelet-Prúsiában. Az Egyesült Államokban is építettek bunkereket, például a Cheyenne-hegyi bunkerrendszert, amely az amerikai elnökök védelmére szolgált.
A második világháború után sok bunkert elhagyatottan hagytak, de néhányat átalakítottak, hogy más célokra használják, például turistalátványosságokká vagy adattárolókká. Azonban sok bunker továbbra is áll, és emlékeztet minket arra a szörnyű időszakra, amikor a világ háborúban állt.
Napjainkban valóra vált, és már látogatható néhány bunker.
A bunkertúra egy olyan tevékenység, amely során az emberek meglátogatnak második világháborús bunkereket, hogy megismerjék azok történelmét és kialakítását. A bunkertúrák általában olyan helyeken történnek, ahol nagy számban találhatók a háború alatti bunkerek, mint például Németországban, Franciaországban, Lengyelországban, Olaszországban vagy Oroszországban.
A bunkertúrák lehetnek szervezett túrák, amelyeket szakértők vezetnek, vagy önálló látogatások, amelyek során az emberek saját maguk fedezik fel a bunkereket. Az egyes bunkerek általában különféle attrakciókkal rendelkeznek, például múzeumokkal, audiovizuális kiállításokkal, élethű rekonstrukciókkal, valamint interaktív bemutatókkal, amelyek segítségével a látogatók bepillanthatnak az életképbe, amelyben a katonák a bunkerben éltek és harcoltak.
A bunkertúrák lehetnek nemcsak kulturális és oktatási értékűek, hanem izgalmas és érdekes élményt is nyújthatnak a látogatók számára. Az ilyen túrák során az emberek közelebb kerülhetnek a történelemhez, és mélyebb megértést nyerhetnek a háború során átélt nehézségekről és embert próbáló helyzetekről.
Lovászi bunker
Kemecse-Haas bunker
