A Kis-Moszkva fedőnéven ismert, tótvázsonyi atomtároló bunker már elhelyezkedését tekintve is különleges. Sok más bunker városokban vagy azok külterületein épült, a Kis-Moszkva azonban a Bakony egyik erdejének sűrűjében található, Nagyvázsony és Tótvázsony között. Ez valószínűleg nem is véletlen, hiszen minden jel arra mutat, hogy a szovjetek a hidegháború idején atomtölteteket tároltak a létesítményben.
A Kis-Moszkva nem csak egy föld alatti bunker, hanem szinte egy önálló kis város. Az egész itt lévő város 800 millió magyar forintból épült, melyet magyar katonák építettek. A föld fölötti részre laktanyát építettek. Ez 1968 körül készülhetett el, teljes egészében a magyar állam finanszírozásában, a két atomtárolót pedig a szovjetek adták a létesítményhez. A többszintes atomtároló bunkerek, amelyek K1 és K2 névre hallgattak, a föld alatt lettek kialakítva, és légmentesen zárhatóak voltak, hogy akár egy atomtámadás esetén is sértetlenül megmaradhassanak.
A létesítmény valódi funkciója szigorúan titkos volt. Hivatalosan MN1480 számú 5. önálló harckocsi ezred néven hivatkoztak az alakulatra, ami megkapta volna az itt tárolt atomtölteteket, de ez az alakulat természetesen valójában egy rakétaezred volt.
Az atomtároló fontosságát bizonyítja, hogy a területet még a megszokottnál is szigorúbban őrizték: tripla szögesdrót kerítéssel vonták körbe, melynél a középsőbe áramot vezettek. Rejtett figyelőállásokból és géppuskafészkekből igyekeztek megelőzni, hogy bárki illetéktelen akár az objektum közelébe merészkedhessen, akár le is lőhették!
A tárolók bejáratainak tetejét hullámpalával álcázták. Mindkét tárolónak mindkét oldalról volt bejárata, itt 4- 4 atomtöltet szállító járműbeálló is készült. Dupla ajtók voltak mindkét oldalon, súlyuk 6, 5 tonna darabja. A személyzeti ajtó 2 tonnás volt. Az atomtároló bunkernek saját szellőzés, és áramellátása is volt. Az aggregátor 60 KW- os volt. Két fő bejárattal, és egy gyalogos vészkijárattal. Az atomtöltetek miatt a hőmérséklet, és a páratartalom szigorúan szabályozva volt. A bunker II. szintjén a 4 db tárlóhelyiségben a padlóhoz rögzítették a tölteteket. A töltetek 1 kilótonnától százezer kilotonnáig terjedtek. Egy tároló teremben kb. 15-18 töltet volt. A tölteteket konténerekben tárolták, melyet hélium gáz védett a külső behatásoktól (pl. szikra). A konténerek rögzítési pontjai ma is láthatók. A központi helyiségben a mozgató daru 3, 5 t teherbírású volt, ez rakodta át az első szintről a második szintre a tölteteket.
A bunker egyik oldalán a tárolók, a másik oldalán a kiszolgáló, gépészeti, mellékhelyiségek, vezérlőszoba, víztartály (3 köbméteres), akkumulátor tároló és a személyzeti helyiségek voltak. Az üzemanyagtartály 3 köbméteres volt. Külön helyiségben tárolták a szennyvizet is.
Magyarországon még 4 helyen tároltak nagy valószínűséggel atomot: Tabon, Kunmadarason, Kiskunlacházán és Császáron.
Volt egy északi tároló, és egy déli a kettő között tőlük keletre egy gyakorló épület, ahol a töltetek kezelését, szerelését gyakorolták. A szállításokat szigorúan éjszaka a műholdak átállásakor végezhették.
A tárolók 4 bejárata mind különböző irányból nyílnak, hogy az esetleges robbanások, ne befolyásolják a többit. Itt „Scud A” jelű rakétafejek voltak. A bunkerben a felső szintről daruval engedték le az alsó szintre.
A bunkerek mérete 24,3 X 40,5 m nagyságúak voltak.
A déli részen egy garázssor található, itt parkoltak z atomtöltet szállító gépjárművek is.
A szovjet katonák családjukkal együtt be is költöztek a laktanyába, mintegy 300- 400 főt, így a terület folyamatosan alakult, bővült, 1986-ra már négyszintes panelházakat, iskolát, óvodát és tornatermet, uszodát, fodrászatot, fogorvost, könyvtárat, éttermet, mozit, sportpályákat, játszóteret, garázsokat, helikopter leszállót is felépítettek. A teljes objektum végső állapotában 43 épületből és 2 atomtárolóból állt, ezekben valószínűleg körülbelül 112 rakétafejet tudtak tárolni összesen. A teljes létesítmény 36 hektáron terült el.
Ezeken kívül 7 óvóhely is tartozott a létesítményhez, amelyek a laktanya 10 kilométeres körzetében helyezkedtek el.
Érdekesség, hogy az itt állomásozó katonák valószínűleg közvetlenül Moszkvával álltak kapcsolatban, sok más bunkerrel ellentétben nem tartoztak a Mátyásföldön működő Déli Hadsereg Csoport fennhatósága alá. Valószínűleg becenevét is innen kapta, a szovjetek állítólag csak kisvárosként hivatkoztak rá.
Nincsenek róla pontos adatok, hogy a nukleáris fegyvereket mennyi időn át tartották az itteni konténerekben, de nagy valószínűség szerint valamikor 1988-89 telén ürítették ki az atomtárolót. A szovjet katonák 1990 márciusának végén hagyták el a területet véglegesen.
Miután a szovjetek kivonultak az országból, még 3 évig a Magyar Honvédség egyik őrszázada felügyelte az addigra már üres területet, végül 1993-ban ők is elhagyták a Kis-Moszkvát. Az épületek valóságos szellemvárosként állnak a mai napig, a katonáknak kialakított lakások, osztálytermek, sportpályák azóta is érintetlenek. A kivonulás óta annyi változott, hogy a mozdítható értéktárgyakat a 90-es évek során nagyrészt ellopták az objektumból.
Időről-időre szárnyra kapnak olyan elméletek, hogy a területen még mindig atomot rejtegetnek. Ennek valószínűleg az az oka, hogy jelenleg is fegyveresek őrzik az objektumot, a helyiek pedig autókat is gyakran látnak a garázsbeállókon. A pletykák alaptalanok.
Bár a honvédelem fegyveres, kutyás őrei őrzik. Jelenleg a honvédség használja gyakorlatozásra. Vigyáznak, hogy illetéktelenek ne mehessenek a közelükbe.
A tótvázsonyi atomtároló bunker sajnos az elmúlt néhány évben már külön engedéllyel sem látogatható, kizárólag a Honvédség erre kijelölt tagjai léphetnek be.
Forrás: szellemvarosok.blog.hu