Te ismered Budapest összes bunkerét? Csokorba szedtük a legfontosabbakat, és egy virtuális bunkertúra során végigjárjuk az összeset. Bár nem mind látogatható a valóságban, de érdemes így is felkeresni őket, és legalább kívülről megcsodálni rejtekhelyüket, és elmélyedni a történelmükben!
A Sziklakórház 1944 februárjában nyitotta meg először kapuit, mint a főváros földalatti sebészeti szükségkórháza. Eleinte légiriadók esetén szállítottak ide sebesülteket, majd 1944/45 telén, Budapest ostroma alatt az ellátási problémák ellenére is maximális kihasználtsággal működött. Kórházként ezután már csupán egyszer, az ‘56-os forradalom idején nyílt meg ténylegesen.
1958-62 között kibővítették, hogy akár egy vegyi- vagy atomtámadás esetén is üzembe lehessen helyezni, mint kórházat. A 2000-es évek közepéig készenlétben állt, 2007 óta a Sziklakórház Atombunker Múzeum folyamatosan bővülő kiállítása tekinthető meg itt.
A kiállítás egy 60 perces csoportos tárlatvezetés keretei közt tekinthető meg, ok, a múzeum minden nap 10-től este 6-ig óránként indít magyar és angol nyelvű túrákat.
A múzeum weboldala, információk és jegyárak.
Az M2-es metró építési munkálatai 1952-ben tökéletes álcát biztosítottak a Rákosi-kormánynak, hogy titkos atombunker megvalósításába kezdjen a párt Szabadság téri székháza alatt. A 16 emelet mélyen kialakított létesítmény célja az lett volna, hogy egy atomtámadás esetén az állam vezetésének krémje a föld alól, biztonságban folytathassa munkáját. Az eredeti tervek nem valósultak meg, azonban a 60-as évek folyamán egy 2200 fős tömegóvóhely kialakításával végül befejezték a munkálatokat. A több, mint 70 éves létesítményt évtizedek óta nem tartják karban megfelelően és kihasználatlanul áll. Számos tévhit terjed róla az interneten, és bár korábban volt egy-egy bejárás, jelenleg nem látogatható.
Blog bejegyzésünket itt olvashatod!
A Kis-Gellért hegy alatt működött a második világháború idején az ún. Szikla légvédelmi központ, innen irányították a magyar légierőt. Később, Budapest ostromának során feltehetőleg raktárként funkcionált.
A háborút követő időszakból a titkos földalatti bunkerrendszerről kevés hiteles információ áll rendelkezésre, a létesítményt sok rejtély övezi. A felsőbb szinteken és a felszíni épületben a század második felében a légierő, később a polgári légiforgalmi irányítás munkatársai kaptak helyet. Végül mindkét intézmény kiköltözött. Jelenleg a Honvédség tulajdonában áll üresen, és leromló állapotban.
A várhegy legnagyobb földalatti épülete a ‘30-as évek második felében kiépített egykori kormányóvóhely. Célja mindig is a várban dolgozó kormánytagok és hivatalnokok megóvása, az ország vezetésének szakadatlan biztosítása volt. Az Alagút mellett és a Sándor palota alatt elhelyezkedő bunkerbe költözött le Budapest ‘44-45-ös ostromának idején a német és a magyar védőhadsereg parancsnoksága. A hidegháború folyamán a többszintes, titkosított létesítményt atombiztossá igyekeztek tenni és modernizálták. Azóta is többé-kevésbé karban tartják, így jelenleg is relatíve jó állapotban van.
Ugyan a titkosítást 2006-ban feloldották, a P50 jelenleg nem látogatható és sorsa egyelőre kérdéses. Meglehet, hogy a várbeli beruházások egyszer az egykori kormányóvóhelyre is hatással lehetnek.
A jelenleg is működő M2 metróvonalat a hidegháború kezdeti időszakában, 1950-ben kezdték el építeni. A fegyverkezési verseny kiéleződésének éveiben a magyar kommunista vezetésre hárult a feladat, hogy a lakosság esetleges légoltalmi igényeit valahogy megoldja. A második világháború idején használt civil légópincék nem lettek volna elégségesek egy atomcsapás esetére, azonban az új, mélyépítésű metróvonal igen.
Az M2 (és később az M3) bizonyos állomásainak bejáratait ezért a lökéshullám ellen kiengedhető pajzsokkal látták el, ezek a mai napig láthatóak a közönség számára is. Elég csak nyitott szemmel járnod például az M2-M3 átkötő folyosóján, és láthatod, hol zárna le a zsilip! Az áramot aggregátorok, a vízellátást kutak, a légszűrést harcigáz szűrők hivatottak biztosítani nagyságrendileg 72 óráig, de vizesblokkok is találhatók lent a higiénia minimális megőrzése érdekében. Félreértés ne essék, ezeken túl ellátás, élelmiszerkészlet nincs raktározva, szükség esetén ezt mindenkinek magának kéne megoldania.
A mai csúcsfegyvereket tekintve az M2 és az M3 vonalai elavultnak tekinthetők, mint óvóhelyrendszerek. Szükség esetén azonban a kidolgozott protokollok még életeket menthetnek.
Itt olvashatsz bővebben a Metró óvóhelyeiről!
A földalatti Budapest legnagyobb egybefüggő létesítménye a több mint 30 km hosszú Kőbányai pincerendszer. A mészkőbányászat, majd a sörgyártás motiválta a járatok folyamatos bővítését. A pincerendszer egy része ma is a Dreher Sörgyár tulajdonában van, másik jelentős része az önkormányzaté, és nagyrészt kihasználatlanul áll. A második világháború idején ide költözött le a budapesti repülőgépalkatrész-gyártás. A szocializmus évtizedeiben a szivattyúzás megszűnésével az alsóbb járatokat elöntötte a víz, ezért manapság gyakran gyakorlatoznak itt búvárok.
A pincerendszer egy része jelenleg látogatható, akár te is részt vehetsz a szervezett 3 órás programon, aminek során megismerheted a pincék történetét, és egy második világháborús szemtanú részletes, exkluzív beszámolóját is megnézheted.
További információ: https://bunkerturak.hu/a-titokzatos-kobanyai-pincerendszer/
A Sörház utcai óvóhely Budapest egyik kevéssé ismert, mégis történelmileg rendkívül jelentős légópincéje. A második világháború idején épült, hogy menedéket nyújtson a bombázások elől. A környék sűrű beépítettsége és központi fekvése miatt az itt élőknek kulcsfontosságú volt egy gyorsan megközelíthető és biztonságos óvóhely.
Az egykori pincéből kialakított óvóhely többszáz ember befogadására volt alkalmas, és a kor elvárásainak megfelelően szellőzőrendszerrel, víztartállyal és vészkijáratokkal is ellátták. Ma már elzárt terület, csak ritkán, különleges alkalmakkor – például Budapest100 vagy más helytörténeti séták során – nyitják meg a nagyközönség előtt.
A Sörház utcai óvóhely nemcsak a háborús idők lenyomata, hanem emlékeztető is arra, mennyire fontos a város történelmi rétegeinek megőrzése. Egy csendes utca alatt lapul, mégis súlyos történeteket őriz, melyek a mai napig alakítják Budapest emlékezetét.
